Olyan sok levelet kaptam azzal kapcsolatban, hogy írjam meg, milyen módon lehet megszabadulni egy nárcisztikus kapcsolatból, hogy - bár eredetileg más témát terveztem -, most mégis a „Szürke Kő”* technikáról fogok írni.

Ez a módszer elsősorban arra szolgál, hogy a nárcisztikus, szociopata vagy pszichopata személy elveszítse velünk kapcsolatos érdeklődését. Miért fontos ez? A tapasztalat azt mutatja, hogy amint megérzi, hogy el szeretnénk tőle távolodni, mindent megtesz, hogy az ellenkezője történjen meg. Persze elsősorban arra törekszünk, hogy egyáltalán semmiféle kapcsolatunk ne legyen vele, de ez sajnos nem mindig megvalósítható. Például, ha a főnökünk az illető és nekünk szükségünk van arra munkára. Vagy ha két szülőről van szó, és válás után is szükség van legalább némi kommunikációra közös gyermekük miatt. Tehát, kizárólag akkor, hogyha valamiért nem megvalósítható, hogy egyáltalán ne legyen kapcsolatunk, ez a módszer lesz a nyerő.

Hogy kell csinálni?

A lényege tulajdonképpen borzasztóan egyszerű: a lehető legkevesebb kommunikáció, amit – ha csak egy mód van rá – sosem mi kezdeményezünk. Rettenetesen unalmas, monoton válaszokat adunk, hogy a másik személy drámára való éhségét ne tudja rajtunk keresztül kielégíteni. Hogy ez miért működik? A nárcisztikus, szociopata és pszichopata személyek éhezik a drámát. Ahogy a „Honnan tudod, hogy nárcisztikus?” című bejegyzésben is olvasható, imádják felzaklatni a másik embert, mivel ez élteti őket. Ha nincs „dráma”, akkor nem kapják meg, amit a leginkább szeretnének… ezért hát továbbállnak. Egyszerűen kénytelenek máshová menni, hogy kielégítsék ezt az igényüket.

Amikor a közelükben vagyunk, nem szabad feldühödni, elszomorodni, zaklatottnak, vagy esetleg boldognak lenni. Hoppá! Fogalmazzunk csak pontosan. Hiszen természetesen nehezen tudnánk magunkban kontrollálni ezeket az érzelmeket. Azt viszont kontrollálhatjuk, hogy ebből a másik személy mit lát. Tehát pontosítok: mindezeket az egyébként jelenlévő, természetes érzelmeket nem szabad megmutatni. Ez furcsa lehet, hiszen őszinteséghez szoktunk. Igazából minden vágyunk, hogy megértessük magunkat a másikkal, és hogy közös megegyezésre jussunk a problémáinkat illetően. De tudnunk kell, hogy bizony élnek ezen a Földön olyanok, akik erre nemhogy nem kaphatóak, hanem a valóságuk tartományán teljes mértékben kívül esnek azok a fogalmak, hogy együttérzés, közös megegyezés, megértés, önzetlen figyelem… tehát, még ha szívszorító is, bizony meg kell tanulnunk megvédeni magunkat. És ennek a legjobb módszere az, ha semmiféle negatív, vagy pozitív érzelmi reakciót nem mutatunk akkor sem, sőt főleg akkor nem, amikor azt a leginkább kifejeznénk.

Amikor neadjisten olyasmit helyez kilátásba, olyasmivel fenyeget, ami számunkra a legijesztőbb, a legkényelmetlenebb (és ezt mindenki maga tudja, hogy mi az a számára)… na, akkor kell a leginkább „egyenletesen” kommunikálni. Semmi, ismétlem, semmi érzelmi reakciót nem szabad mutatni. Csak ilyen unalmas válaszokat szabad adni, hogy „aha”, „hmmm, igen”,„persze, persze”... Mivel nem kapja meg a drámát, amit vár, egy idő után abbahagyja próbálkozást és más forrás után néz.

Fontos hangsúlyozni, hogy soha ne magyarázzuk meg a nárcisztikus személynek, hogy éppen a „Szürke Kő” módszert végezzük, mert ezt az információt ők csak olyan módon fogják felhasználni, hogy folytassák a manipulációt és a domináns viselkedést. Tehát egy szót se erről!

Ez nem egyszerűen egy elméleti gyakorlat. Képzeld el, hogy te magad válsz szürke kővé. Mit is jelent ez? Bárhová mész, szürke kavicsokat látsz mindenhol, de sohasem veszed őket észre. Beleolvadnak a háttérbe. Jómagam sem emlékszem a mai napon egy darab szürke kőre sem, pedig biztos láttam ezret is. Na ezzel a fajta unalommal kell etetned a nárcisztikus személyt, ha már egyszer muszáj kapcsolatban maradnotok.

Amivel legyetek óvatosak...

Egy dologgal kapcsolatban figyelmeztetni szeretnélek benneteket: ha addig megszokás volt, hogy neadjisten feldühödsz, vagy megijedsz egy kirohanásától, vagy kellemetlen szavaitól, de most ezt hirtelen abbamarad, lehetséges, hogy először másképp fogja megpróbálni ugyanazt elérni. Lehet, hogy még ijesztőbben, kellemetlenebbül fog viselkedni egy darabig. Ne törődj vele. Ez csak majomtánc. Hamarosan abbahagyja majd, hogy új forrás után nézzen…

Azt hiszem, ennyi információ erről elsőre elég. Kérlek, engedjétek meg, hogy a cikket néhány nap múlva folytassam. Hamarosan visszajövök.

Addig is sok sikert kívánok a „Szürke Kő” módszer gyakorlásához…

Vigyázzatok magatokra!

*Szürke Kő - Gray Rock, lásd a Szószedetben

(Kép forrása: internet)

A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő személlyel való kapcsolatot „túlélők” nemzetközi közösségeinek egybehangzó véleménye alapján az alábbi, elsőre jó eséllyel általánosításnak ható állítások a világ talán összes nárcisztikus bántalmazójára érvényesek.

Íme ezért egy sor olyan dolog, ami segíthet felismerni, hogy egy ilyen jellegű kapcsolatban vagy-e valakivel – élettársként, szülő-gyermek, tanár-tanítvány, baráti, munkatársi, vagy egyéb viszonyban.

A "gaslighting"*

Remélhetőleg még sosem hallottál egy hozzád közelálló személytől rendszeresen olyanokat, hogy „ez csak a fejedben létezik" (miközben tudod, hogy nem), „paranoiás vagy", „soha nem is mondtam ilyet”, „soha nem is tettem ilyet” (miközben nyilvánvalóan igen), „meghülyültél, azért mondod ezt”, „ bolond vagy, kezeltesd magad, pszichológus kell neked”… de mivel ezt a cikket olvasod, sajnos jó esély van rá, hogy mégis. És ha a fenti mondatok ismerősek számodra, akkor biztos lehetsz benne, hogy a személlyel, akitől ezeket hallod, valami – finoman szólva – nincs rendben. (Egyébként, ha ez a téma is érdekel, érdemes követni a blogot, mert a következő cikkben részletesen szeretném majd taglalni az e témakörbe eső ún. „gaslighting"* gyakorlatát, azaz azt, hogy a valóságot a nárcisztikus személy az áldozat szeme előtt írja át olyan módon, hogy az ténylegesen elkezdjen saját ép elméjében kételkedni.)

A projekció, azaz a kivetítés

A fentiek a rendkívüli óvatossággal elkövetett mentális visszaélés jelei. Van ezeknek egy "rokonuk" is, az úgynevezett projekció*, vagy magyarul kivetítés, ami által a nárcisztikus személyek megpróbálják meggyőzni áldozataikat, hogy valójában ők a hibásak akár egy konkrét dologgal kapcsolatban, akár általánosságban. Ha például a nárcisztikus személy elfelejtett valamit, a másik embert próbálja meg végtelenül feledékenynek beállítani. Amikor azonban nyílt szembesítésre kerül sor, egyszerűen csak tagadnak, feldühödnek, és mindent megtesznek, hogy olyan módon tudják manipulálni az áldozatokat, hogy saját dühüket a másik fél adja ki aktívan magából. (Lásd az előző cikket az empatákról.)

A másik ember szándékos felzaklatása

Úgy általában véve rettenetesen élvezik, ha a másik ember feldühödik, zaklatottá válik, vagy ha félelmet tudnak benne kelteni. Ez számukra és a környezetük számára újabb „bizonyítékként" szolgál arra nézve, hogy a másik ember a labilis természetű, továbbá az áldozat így morálisan kvázi „alárendelődik” nekik, tehát ők úgy érezhetik, hogy relatíve felettük állnak. Ez a kép így eléggé ijesztő. És sokkal, de sokkal gyakoribb, mint gondolnánk…

Miért élvezi ő annyira, hogy viselkedése felzaklatja, feldühíti a másikat? Az egyszerű válasz, hogy ez élteti őket. Mint egy pióca, rátapadnak az áldozatok elméjére, érzelmeire, lelkére, hogy azzal táplálkozzanak, mint valamiféle érzelmi vámpírok. Az áldozat bizalmát, önbecsülését és józanságát szívják el, hogy saját egójukat, lényünket, energiáikat táplálják vele.

Szárnyas majmok hada

Teszik mindezt olyan módon, hogy az áldozat folyamatosan kételkedik abban, hogy esetleg nem ő maga-e az, aki valójában mindezt elköveti. A megnyugtató hír az, hogy ha valaha megkérdőjelezed a saját jószándékodat, jó eséllyel nem benned van a hiba... Még akkor sem, ha közös ismerőseitek esetleg így látják. A nárcisztikus személy fantasztikus képességekkel (vagy inkább gátlástalansággal) rendelkezik, mellyel hihetetlenül tudja manipulálni a környezetét, hogy mások számára ő tűnjön odaadónak, szeretetteljesnek, becsületesnek, míg például a partnerét, tulajdon gyermekét, vagy akár munkatársát mások bolondnak, agresszívnak stb. nézik. Ez a jelenség oly mértékben általános, hogy terminológia is született rá: a nárcisztikus személy támogató körét a nyugati pszichológiai „szlengben” „szárnyas majmoknak”* nevezik, a Lyman Frank Baum „Óz, a nagy varázsló” című könyvében szereplő Gonosz Boszorkány állati szolgái után. Tehát, ha körülötted mindenki meg van róla győződve, hogy a nárcisztikus személy egy tündéri jó ember, soha nem bántana senkit, és valójában te vagy a hibás mindenért, és ezért őt segítik a visszaélésekben, tartsd észben, hogy lehet, hogy csupán egy szárnyas majomhad visszhangozza minden szavát. Ez persze egy ijesztőnek ható, lehetetlen helyzet, de hálistennek léteznek konkrét technikák arra, hogy kiszabaduljunk belőle. Igaz, óriási erőre van hozzá szükség. (Hamarosan erről is szeretnék részletesebben írni…)

Amikor az áldozat feladja önmagát

További jele annak, hogy ilyen kapcsolatban vagy, az, hogy szerves része vagy a nárcisztikus személy manipulatív játékának. Az ilyen személy rettenetesen leterheli az áldozat lelkét és érzelmeit, aki elveszíti érdeklődését hobbijai és szenvedélyei iránt, értéktelennek, végtelenül fáradtnak, kiszolgáltatottnak érzi magát, mintha neadjisten már nem is önálló személyiséggel rendelkező ember, hanem valamiféle tárgy, a másik ember eszköze lenne.

Kiút az ördögi körből

Amikor az áldozat már a végét járja, és a visszaélést, bántalmazást nem tudja tovább elviselni, és úgy érzi, hogy képes kiállni az igazáért még akkor is, ha támogatók, pénz, stb. híján látszólag nincs lehetőség erre, a nárcisztikus személy kvázi felajánlja, hogy enyhít ezeken a szenvedéseken. Újra meghallgatja a másikat, úgy tesz, mintha együttérezne vele, segítőkészséget és együttműködést szimulál. Az áldozat újra bízni kezd benne és könnyen visszaesik korábbi állapotába, így az ördögi kör elölről ismétlődhet.

Nem, nem tudsz rajta segíteni – a pszichológusok szerint ez gyógyíthatatlan (((bár én személy szerint hiszek a csodákban, ezt csak ilyen sűrű zárójelek között merem leírni, mert nagyon komolyan veszélyes megpróbálni))). Olyanfajta kóros állapotban vannak, hogy a tényeket teljesen figyelmen kívül hagyják, és komolyan meg vannak róla győződve, hogy ők egyértelműen jó emberek.

Körülbelül egyetlen jó hírem van ezzel az egésszel kapcsolatban. Van rá módszer, hogy az ember megszabaduljon ettől. A világban szerte több tíz-, vagy talán százezernyi túlélő — mert a „túlélő” sokkal jobb szó, mint az, hogy „áldozat” — tapasztalatai és összefogása segített és segít abban, hogy egy működő módszertan kialakuljon, aminek a jómagam által ismert részeit legjobb képességeim szerint szeretném mindenkivel megosztani.

Természetesen - és ez a személyes véleményem -, mint mindenre, erre is igaz, hogy kizárólag akkor hidd el, akkor alkalmazd a fent írtakat, ha világosan érzed, tudod, hogy ez helyes, a Te saját utad része. Ha Számodra valódi, csak akkor valódi... A saját világod a saját világod, és ha már úgy lettünk megteremtve, hogy csak egy szűrőn át vagyunk képesek érzékelni ezt a világot, szűrjük azt meg a legjobb tudásunk szerint. Ezért kérlek, csak a saját belátásod szerint fogadd el ezeket az írásokat...

(Hamarosan folyt. köv... - így, ha gondolod, kattints a „követés” gombra. :) )

* a szakszavak gyűjteménye és definíciói a szószedetben találhatók

(Kép forrása: lightnarcissus.wordpress.com)

Pro és kontra...

Együttérző típus vagy? Segítőkészebb, mint a legtöbb ember? Empatikus és intuitív vagy?

Nos, ha igen, akkor az emberek kisebbik csoportjába tartozol (még ha ez meg is lep, mert jómagam pironkodva vallom be, hogy sokáig azt hittem, másfajta ember nincs is a világon). Empatának* lenni egyrészt csodálatos, mert jó érzés megérteni a másikat, segíteni neki, esetleg meggyógyítani, az érzékenységünk minden egyes nap csodás tapasztalatokhoz segít minket a világban, intuitívak és kreatívak vagyunk és a boldogság legmagasabb szintje, mondhatni, otthonos közeg számunkra. Tisztában vagyunk vele, hogy belelátunk az emberekbe. Hányszor előfordult már, hogy valaki azt mondja, minden rendben, miközben ott, belül fájdalomtól könnyezik… ezt egy empata elől elrejteni szinte lehetetlen, és környezetünk biztosan számíthat is rá, hogy mindent megteszünk, hogy segítsünk rajtuk… Ismerős?

Azonban, tetszik, vagy nem, potenciális célpontjai is vagyunk egy bizonyos személyiségtípussal bíró másik csoportnak, akik tulajdonságai közé tartozik, hogy másokat érzelmileg vagy más módon, szándékosan, vagy tudat alatt bántalmaznak.

Tehát kvázi „kedvesen naiv”, adakozó embernek lenni bizony kétélű kard…

Mi és a világ...

Természetesen nem akarom én megmondani, hogy hogyan kéne érezned magad a környezetedben… mindössze van egy-két fontos aspektus, ami az empatákban többnyire közös.

Az empátia és az érzelmi intelligencia szinte szinonimák. Az empatikus emberek megértik, hogy ők maguk miért éreznek úgy, ahogy, sőt, más emberekre is képesek nyitottan figyelni, megérteni őket, és együttérezni velük. Minden képességüket arra használják, hogy mások jólétét és – többnyire másodsorban – a sajátjukat is elősegítsék. Megfelelő gyakorlattal és önismerettel pedig olyan módon is képesek kezelni érzelmeiket, hogy ezáltal saját személyiségük erejét kiteljesítsék.

A többi embernek kellemes érzés, hogy érzelmi problémáikban valaki a legmélyebb együttérzéssel segít nekik – bár ennek az aspektusnak is van egy másik oldala: mivel az empaták kiválóan megérzik, ha valakivel valami nincs rendben – bár rengeteg fájdalmas kiábrándulás és illúzióvesztés átélése szükséges számukra ahhoz, hogy másokról bármi rosszat feltételezzenek –, alapjában véve a hazugságot is elég jól észreveszik. Ha olyan valakinek a svindlijére jönnek rá, aki nagyon nem szeretné, hogy arról mások tudjanak, bizony komoly bosszútól is tarthatnak. (És mivel az empata ég a vágytól, hogy az igazság lovagja legyen, ennek komoly lehetősége van…)

Amikor végül kénytelenek vagyunk szembesülni vele, megdöbbentő tud lenni számunkra, hogy más emberek sokszor milyen önzőnek tűnnek… mintha az együttérzés szinte teljesen hiányozna belőlük.

Gondoltál már arra, hogy vagy te származol más bolygóról, vagy a többi ember? Mert, hogy némelyektől nem is különbözhetnénk jobban, az biztos… Én még mindig nap mint nap megdöbbenek…

Mire figyeljünk oda?

A legfontosabb talán a saját határaink ismerete, érzelmileg és minden területen. Amit én érzek, az az én érzésem, amit a másik ember, az az övé. Speciális érzékelésünket, csatornáinkat nemcsak nyitva tartani, de bezárni is tudni kell…

Vigyázni kell az idegrendszerünkre és valamilyen jó módszerrel földelhetjük le, harmonizáljuk magunkat (konkrét tanácsokkal hamarosan itt, a blogon szolgálok majd).

Tudni kell, hogy nem minden ember törekszik feltétlen jóra. Most vannak, akik azt mondják: persze, miért, miféle bolond hitte ezt? Mi, empaták pedig talán magunkban bólogatunk, mert emlékszünk, mikor valaha úgy hittük, hogy minden ember alapjában véve hasonlóan együttérző. (Igazság szerint nemrég derült ki számomra, hogy nemcsak én voltam valaha ilyen naiv.) Az ilyen mértékű adakozókedv és jószándék nagyon támadhatóvá teszi az embert, és emiatt az empata számára súlyosan traumatikus események is történhetnek. Ezért érdemes tudatosan megismerkedni a számunkra, hát (bocsánat), veszélyt jelentő személyiségtípusokkal is. Azokkal a báránybőrbe bújt farkasokkal, akik többnyire nem érzik morális kötelességüknek, hogy általában véve helyesen cselekedjenek.

Hű, de finoman fogalmaztam. Azt kellett volna írnom: „a nárcisztikusokkal, szociopatákkal és pszichopatákkal”.

Különben is, a valódi farkasokat imádom, szuper jól szocializált lények, csakis a közérthetőség kedvéért használtam a fenti kifejezést.

És hogy ezeknek a – kétlábú – személyeknek milyen a lelkiviláguk, hogy milyen technikákkal manipulálják környezetüket, és hogy milyen módszerekkel lehet ellenük védekezni, a következő cikkekben fogom hamarosan részletezni.

Szeretettel várlak titeket!

*   Az idegen kifejezések gyűjteményét lásd a blog Szószedet menüpontja alatt.