Pro és kontra...

Együttérző típus vagy? Segítőkészebb, mint a legtöbb ember? Empatikus és intuitív vagy?

Nos, ha igen, akkor az emberek kisebbik csoportjába tartozol (még ha ez meg is lep, mert jómagam pironkodva vallom be, hogy sokáig azt hittem, másfajta ember nincs is a világon). Empatának* lenni egyrészt csodálatos, mert jó érzés megérteni a másikat, segíteni neki, esetleg meggyógyítani, az érzékenységünk minden egyes nap csodás tapasztalatokhoz segít minket a világban, intuitívak és kreatívak vagyunk és a boldogság legmagasabb szintje, mondhatni, otthonos közeg számunkra. Tisztában vagyunk vele, hogy belelátunk az emberekbe. Hányszor előfordult már, hogy valaki azt mondja, minden rendben, miközben ott, belül fájdalomtól könnyezik… ezt egy empata elől elrejteni szinte lehetetlen, és környezetünk biztosan számíthat is rá, hogy mindent megteszünk, hogy segítsünk rajtuk… Ismerős?

Azonban, tetszik, vagy nem, potenciális célpontjai is vagyunk egy bizonyos személyiségtípussal bíró másik csoportnak, akik tulajdonságai közé tartozik, hogy másokat érzelmileg vagy más módon, szándékosan, vagy tudat alatt bántalmaznak.

Tehát kvázi „kedvesen naiv”, adakozó embernek lenni bizony kétélű kard…

Mi és a világ...

Természetesen nem akarom én megmondani, hogy hogyan kéne érezned magad a környezetedben… mindössze van egy-két fontos aspektus, ami az empatákban többnyire közös.

Az empátia és az érzelmi intelligencia szinte szinonimák. Az empatikus emberek megértik, hogy ők maguk miért éreznek úgy, ahogy, sőt, más emberekre is képesek nyitottan figyelni, megérteni őket, és együttérezni velük. Minden képességüket arra használják, hogy mások jólétét és – többnyire másodsorban – a sajátjukat is elősegítsék. Megfelelő gyakorlattal és önismerettel pedig olyan módon is képesek kezelni érzelmeiket, hogy ezáltal saját személyiségük erejét kiteljesítsék.

A többi embernek kellemes érzés, hogy érzelmi problémáikban valaki a legmélyebb együttérzéssel segít nekik – bár ennek az aspektusnak is van egy másik oldala: mivel az empaták kiválóan megérzik, ha valakivel valami nincs rendben – bár rengeteg fájdalmas kiábrándulás és illúzióvesztés átélése szükséges számukra ahhoz, hogy másokról bármi rosszat feltételezzenek –, alapjában véve a hazugságot is elég jól észreveszik. Ha olyan valakinek a svindlijére jönnek rá, aki nagyon nem szeretné, hogy arról mások tudjanak, bizony komoly bosszútól is tarthatnak. (És mivel az empata ég a vágytól, hogy az igazság lovagja legyen, ennek komoly lehetősége van…)

Amikor végül kénytelenek vagyunk szembesülni vele, megdöbbentő tud lenni számunkra, hogy más emberek sokszor milyen önzőnek tűnnek… mintha az együttérzés szinte teljesen hiányozna belőlük.

Gondoltál már arra, hogy vagy te származol más bolygóról, vagy a többi ember? Mert, hogy némelyektől nem is különbözhetnénk jobban, az biztos… Én még mindig nap mint nap megdöbbenek…

Mire figyeljünk oda?

A legfontosabb talán a saját határaink ismerete, érzelmileg és minden területen. Amit én érzek, az az én érzésem, amit a másik ember, az az övé. Speciális érzékelésünket, csatornáinkat nemcsak nyitva tartani, de bezárni is tudni kell…

Vigyázni kell az idegrendszerünkre és valamilyen jó módszerrel földelhetjük le, harmonizáljuk magunkat (konkrét tanácsokkal hamarosan itt, a blogon szolgálok majd).

Tudni kell, hogy nem minden ember törekszik feltétlen jóra. Most vannak, akik azt mondják: persze, miért, miféle bolond hitte ezt? Mi, empaták pedig talán magunkban bólogatunk, mert emlékszünk, mikor valaha úgy hittük, hogy minden ember alapjában véve hasonlóan együttérző. (Igazság szerint nemrég derült ki számomra, hogy nemcsak én voltam valaha ilyen naiv.) Az ilyen mértékű adakozókedv és jószándék nagyon támadhatóvá teszi az embert, és emiatt az empata számára súlyosan traumatikus események is történhetnek. Ezért érdemes tudatosan megismerkedni a számunkra, hát (bocsánat), veszélyt jelentő személyiségtípusokkal is. Azokkal a báránybőrbe bújt farkasokkal, akik többnyire nem érzik morális kötelességüknek, hogy általában véve helyesen cselekedjenek.

Hű, de finoman fogalmaztam. Azt kellett volna írnom: „a nárcisztikusokkal, szociopatákkal és pszichopatákkal”.

Különben is, a valódi farkasokat imádom, szuper jól szocializált lények, csakis a közérthetőség kedvéért használtam a fenti kifejezést.

És hogy ezeknek a – kétlábú – személyeknek milyen a lelkiviláguk, hogy milyen technikákkal manipulálják környezetüket, és hogy milyen módszerekkel lehet ellenük védekezni, a következő cikkekben fogom hamarosan részletezni.

Szeretettel várlak titeket!

*   Az idegen kifejezések gyűjteményét lásd a blog Szószedet menüpontja alatt.